• Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +26 920 800
facebook

Aranysakál a Budakörnyéki erdőkben – vajon kell-e félnünk Telkiben a toportyánoktól?

Az utóbbi időben a közösségi oldalon és a szóbeszédben is felmerült, hogy aranysakált véltek látni településünkön. A téma kapcsán megkerestük a Pilisi Parkerdőt, és arról érdeklődtünk, mennyire gyakori, hogy a köznyelvben toportyánnak vagy nádi farkasnak is hívott állat betévedjen Telki lakott területeire, illetve hogy kell-e tartanunk attól, hogy megtámadja az embert.

A Pilisi Parkerdő 2016 folyamán adta hírül, hogy a Budakörnyéki erdőkben ismét észlelték az aranysakál jelenlétét. A faj az 1800-as évek végén szorult ki Magyarországról, emiatt – a rókával vagy a farkassal ellentétben – a közvélemény is kevéssé ismeri a sokszor csupán nádi farkasként (toportyán) vagy kis farkasként emlegetett állatot. Életképes állományai a 20. században csak a Balkánon, főképp Görögországban és Bulgáriában maradtak fenn. Innen, dél felől, a volt jugoszláv tagállamokon keresztül érte el hosszú évek alatt újra Magyarországot, majd az 1990-es évektől fogva Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyéből terjedt tovább, és százas nagyságrendű állománnyal van jelen a főváros-környéki erdőkben.

Sakál vagy róka?

Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő szóvivője a nádi farkasról a Telki Napló érdeklődésére elmondta: „Az aranysakál alapvetően kerüli az embert, ezért lakott területen történő előfordulása nem jellemző, de nem zárhatjuk ki ennek a lehetőségét. A lakossági észlelések ugyanakkor abból is fakadhatnak, hogy szürkületben, napnyugtakor a laikus szemlélők könnyen összetéveszthetik az aranysakált a rókával. Tény, hogy megjelenése hasonlít a városi és emberi környezethez jól alkalmazkodott ragadozó rokonához, csupán színben és méretben adódhatnak különbségek. Ha mégis találkoznánk valamelyikükkel, csapjunk zajt, adjuk meg a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjukba, próbáljunk meg eltávolodni tőlük.”

Hozzátette: „A nemkívánatos helyen megjelenő vagy esetleg kárt okozó kisragadozókat arra specializálódott kisállat-befogó szakemberek tudják élve fogó csapdával megfogni és eltávolítani a területről. A legtöbb önkormányzatnak hivatalos kapcsolata van ilyen szakemberekkel. A belterület nem a vadászterület része, így az ott megjelenő vadfajokkal kapcsolatban az önkormányzatoknál érdemes bejelentést tenni.”

Emberre nem veszélyes

Felmerülhet a kérdés, hogy emberre, például a kisgyermekekre, illetve a háziállatokra veszélyt jelenthet-e az aranysakál. Ezzel kapcsolatban a szóvivő kifejtette: „Ez a közepes testű ragadozó fajunk az emberre egyáltalán nem veszélyes, táplálékául elsősorban rágcsálók, mezei egerek és pockok szolgálnak, ugyanakkor a nagyobb testű vadfajok szaporulatát (őzgida, dámborjú és vadmalac) sem veti meg. Házi kedvenceinket a megfelelő kerítéssel meg tudjuk óvni a ragadozók betörésétől.”

Mire utalhat az, ha úgy tűnik, nem fél tőlünk a róka vagy a sakál, és mi ebben az esetben a teendő? – tettük fel a kérdést. Mészáros Péter erről így nyilatkozott: „A rókák esetében általánosan ismert tény, hogy a veszettség hordozói. Szerencsére Magyarországon a folyamatos vakcinázásnak köszönhetően a vadon élő rókaállományból szinte eltűnt ez a betegség, mégis, ha gyanúsan viselkedő állatot látnak, értesítsék a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívják a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) zöld számát, a +36-80-263-244-es telefonszámot.”

Ne adjunk nekik táplálékot!

Végül arra kerestük a választ, miként kerülhető el az, hogy éppen mi, emberek vonzzuk a lakott területre a vadállatokat. Ennek kapcsán a Pilisi Parkerdő szóvivője arra hívta fel a figyelmünket, hogy a lakosság a következő szabályok betartásával tud maga is tenni a vadak távoltartása érdekében:
- az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
- a házi kedvencek etetésekor ügyeljünk az etetés helyszínére, a maradékok elzárására;
- a konyhai hulladékok szakszerű kezelése;
- az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele.

Szilágyi Balázs
Fotók: Pilisi Parkerdő

(A cikk megjelenik a Telki Napló januári számában.)

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.