A Telkiben élő, Munkácsy-díjas festőművésszel olyan érdekes témákról beszélgettünk, mint a májusi Telki Fesztiválon nyíló kiállítása, a látogatók számára készülő meglepetése, és szó esett egy különleges jubileumról, valamint egy új, izgalmas útról is az alkotás terén.

Telki Napló/Portál: Utoljára tavaly, a Munkácsy-díj kapcsán készítettünk Önnel interjút. Az elismerés hatására változott a kereslet művei iránt?

Pelles Róbert: Ezt ilyen direkt módon nehéz lenne kijelenteni. Egy ehhez hasonló díjról szóló hír megítélésem szerint viszonylag keveseket érint meg, ha egyáltalán eljut hozzájuk. Hiszen már maga a műfaj sem kap akkora publicitást (interjúnk az egyik idei díjazott személye körül kialakult viták előtt készült – a szerk.), mintha mondjuk a Kasza Tibi elutazna nyaralni. Azért vele „viccelődöm”, mert ő vásárolt tőlem festményt, megbocsájtaná. – nevet –

De ez a helyzet engem nem ér váratlanul, hiszen majdnem harminc évig működtettünk egy galériát, és van fogalmam arról, hány ember fordult egyáltalán a kirakat irányába, annak ellenére, hogy a belváros egyik sétálóutcájában volt.

Miután a munkáim hetven-nyolcvan százaléka külföldre kerül, ott egy ilyen elismerés nehezen értelmezhető. Persze nem tartom kizártnak, hogy valakit figyelemre sarkall, és igazságtalan lennék, ha elhallgatnám, a korábbi vevőim közül is meglehetősen sokan gratuláltak, de azt nem tudhatom, hogy egy későbbi vásárlásuknak köze van-e a díjhoz.

A Váci utcában lévő helyiségünket egyébként tavaly májusban bezártuk és azóta a Genezis Galériát az online térben működtetjük. Ez jelentős változás, hiszen így egy néhány centiméteres reprodukció alapján kell egy érdeklődőnek eldöntenie, megvásárol-e egy – akár nagyméretű – festményt. De a világ e tekintetben sokat változott, és ma már úgy tűnik, ez nem feltétlenül probléma. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy nemrég az Egyesült Államokból egy vevő lefoglalta egy éppen kiállításon lévő, 300x180 cm-es képemet, amit ő csak a galériánk weboldalán láthatott.

TN/TP: Hamarosan a Telki Fesztiválon találkozhatunk a képeivel, és mint megtudtuk, idén nyáron lesz hetvenéves. Milyen festmény-válogatással készül az alkalomra?

P.R.: Hát igen, amikor szembesülök ezzel a számmal, tudomásul kell vennem! Fura, hogy a lelkünk   általában nem öregszik hozzá a fizikális valósághoz.

Szóval ez számomra egy izgalmas, de egyáltalán nem könnyű kérdés. A helyzet az, hogy indokolt lehetne   egy áttekintés a „honnan hová jutott az ember” gondolat mentén, de azért az adott tér meghatározza a lehetőségeket, arra pedig bevallom, eléggé kíváncsi vagyok, hogy a legújabb munkáim megérintik-e a látogatókat. Időben el fogom majd dönteni.

TN/TP: Korábban volt már ilyen – készül esetleg ezúttal is valamilyen meglepetéssel azon telki, illetve a környékbeli lakosok számára, akik megtekintik a kiállítást?

P.R.: Igen, valóban volt már ilyen, és ennél indokoltabb alkalmat nehezen találhatnék ennek felélesztésére. Ezért ki fogunk sorsolni egy festményt azok között, akik megtisztelnek a jelenlétükkel, és az erre a célra kihelyezett dobozba bedobják azt a kitöltött kártyát, amin a nevük és elérhetőségük szerepel.

A doboz tartalmát a tervek szerint két hétig álló kiállítás lezárta után fogjuk kiüríteni a közösségi ház képviselőinek jelenlétében, majd a festményt eljuttatom a nyerteshez.

TN/TP: Hogy érzi, változott valamit a tíz vagy húsz évvel ezelőtti önmagához képest?

P.R.: Határozottan! Az ötven méteres medencében már csak két hosszt tudok leúszni a víz alatt egy levegővel. – nevet – A viccet félretéve, szerencsére majdnem hasonló intenzitással dolgozom, mint húsz éve.

TN/TP: Van esetleg olyan terve az alkotás terén, amit eddig még valamiért nem sikerült megvalósítania, de a következő években mindenképpen szeretne időt szánni rá?

P.R.: Tervekkel tele vagyok, és nehéz lenne kiemelni valamit ezekből, de például régóta szeretnék dolgokat létrehozni három dimenzióban. Tehát tulajdonképpen szobrokat, de nem a hagyományosan erre használt anyagokból.

Idén pedig belekezdtem egy új képi világ létrehozásába, amely abban különbözik az utóbbi négy-öt évben készült nonfiguratív absztraktjaimtól, hogy nem túl direkt módon, de beemelek olyan, a létező világból elcsent elemeket, amelyek egy kis nézelődés után felismerhetőek, annak ellenére, hogy természetesen ez esetben is absztrakt módon közelítek hozzájuk. Ez most számomra egy izgalmas út és ezt szeretném a kiállítás középpontjába álltani! A megnyitóra május 23-án, pénteken este 19:30-kor kerül sor, amelyre szeretettel várok minden érdeklődőt!

Szilágyi Balázs

Főképünk: Pelles Róbert - TÁNC (2025) 160x90x4 cm, akril, vászon

• Tovább