„A közösségeket leginkább élményeken keresztül lehet összekapcsolni”
– interjú Baranyai Barbarával, a telki népzenei koncertek és táncházak szervezőjével
Telki Napló/Portál: Honnan vetette Telkibe a sors?
Baranyai Barbara: Szép hosszú út vezetett idáig. Csongrádon születtem és nőttem fel, középiskolába Békéscsabára jártam, majd a főiskolát Egerben végeztem. Kezdetektől a tánc állt az érdeklődésem középpontjában, tudatosan erre a pályára készültem. Tizenhét évesen kerültem Budapestre, ahol a Magyar Állami Népi Együttesben kezdtem táncolni, majd később az akkori Budapest Táncegyüttesben folytattam a munkát. Itt ismerkedtem meg a férjemmel is.
Sokáig Budapesten éltünk, majd amikor megszületett a kislányunk, felmerült bennünk, hogy jó lenne kikerülnünk a városi forgatagból.
Sokan vannak ezzel így, akik eleve vidékről érkeznek Budapestre, hogy amikor családot alapítanak, szeretnének természetközelibb környezetet biztosítani a gyerekeiknek. Mi is így voltunk ezzel. Nem kifejezetten Telkit kerestük, de végül a ház talált meg minket. Eljöttünk, megnéztük, beleszerettünk a házba, Telkibe is és itt maradtunk.
Mindketten művészemberek vagyunk, nem igazán a gyakorlati dolgok állnak közel hozzánk. Az építkezés, felújítás világa távol áll tőlünk, ezért olyan helyet kerestünk, ahová ténylegesen beköltözhetünk. Így lett ez a ház és Telki az otthonunk.
TN/TP: Mesélne a családjáról?
B.B.: A férjem, Dr. Árendás Péter népzenész, népzeneoktató, a Hagyományok Háza Népzenei szakcsoportjának vezetője, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Központi kulcsfigurája a hazai népzenei életnek, pályája során számtalan közösségi és szakmai kezdeményezésben vett részt. Éppen most habilitál, ezért ez mindannyiunk számára izgalmas időszak.
Van egy majdnem hétéves kislányunk, aki kifejezetten „lazán” viszonyul ehhez a zenei és táncos világhoz. Soha nem akartunk semmit ráerőltetni, ezért csak figyeljük, mi érdekli igazán. Ha szeret táncolni, örülünk, ha mással foglalja el magát, azt is elfogadjuk.
TN/TP: Mivel foglalkozik, amikor éppen nem táncokat tanít?
B.B.: A szülés előtt rendezvényszervezőként dolgoztam egy kommunikációs ügynökségnél, ez az életforma azonban a kisgyermekes léttel már nem volt összeegyeztethető. Jelenleg teljesen más területen, edukációs pályázatokkal foglalkozom, és projektmenedzserként, partnerkapcsolati felelősként tevékenykedem.
A tánc egy nagy szerelem számomra, ám mellette mindig fontos volt, hogy legyen egy „B-tervem”. A művészi pálya gyönyörű, de törékeny és szükség van egy stabil háttérre.
TN/TP: Hogyan kapcsolódott be a telki közösségi életbe?
B.B.: Igazából nem egy idegen közegbe érkeztünk. Az a munka, amit évtizedeken át végeztünk, alapvetően közösségi jellegű. Sok ismerősünk él vagy dolgozik a környéken, így voltak kapcsolódási pontjaink. Ezek megerősítettek bennünket abban is, hogy jó helyre érkeztünk.
Természetesen már a kezdetektől igyekeztem felkutatni azokat, akikhez kapcsolódni tudunk. Mivel saját civil egyesületünk nem volt, így amikor táncházakat szerettük volna szervezni, először ismerősök révén az Altalenásokkal tudtunk kapcsolódni, később pedig az önkormányzattal együttműködve tudtuk elindítani a programokat: az önkormányzat pályázott a népzenei programokra, amelyhez szakmai tartalommal csatlakoztunk.
TN/TP: Miért tartja fontosnak a táncházakat?
B.B.: A néptáncmozgalom alakulása a hetvenes évektől kezdve egy tudatosan felépített folyamat volt, amely generációkon átívelve él tovább és ma reneszánszát éli. Ebben meghatározó szerepet játszott sok elhivatott ember évtizedeken át tartó, gyakran önkéntes munkája, valamint az, hogy a néptánc bekerült az iskolákba és létrejöttek a művészeti intézmények. Bár a fejlődéshez a támogatás mindig fontos volt, a mozgalom különböző politikai korszakokon át is fennmaradt, erősödött, alapját pedig a szakmai és közösségi elköteleződés adta és adja a mai napig.
A néptánc egy rendkívül komplex mozgásforma és fejlesztő tevékenység. Egyszerre igényli a mozgást, a ritmusérzéket, a figyelmet, az éneklést és a közösségi jelenlétet. Tudományosan bizonyított, hogy a néptáncoló gyerekek könnyebben tanulnak matematikát és idegen nyelveket. Emellett komoly szerepe van a szociális készségek fejlesztésében, hiszen párban, körben vagy csoportban zajlik, alkalmazkodást és együttműködést igényel.
TN/TP: Önnek szívügye a közösségépítés. Hogyan látja Telki közösségi életét?
B.B.: Telki olyan település, ahonnan sokan járnak Budapestre dolgozni, tanulni, szórakozni, ez pedig megnehezíti a helyi közösségi élet fejlődését. A népzene, a hozzá kapcsolódó táncház – és általában az ilyen jellegű programok – ebben kulcsszerepet játszhatnak, fontos azonban látni, hogy közösséget nem lehet pusztán rendezvényekkel építeni. Ehhez hosszú távú, alulról szerveződő kezdeményezések kellenek, és az, hogy minél többen személyesen is energiát fektessenek bele, akár csak azzal, hogy hírét viszik egy-egy eseménynek.
Stabil és összetartó közösség akkor alakul ki, ha nem kizárólag baráti támogatásra, hanem valódi érdeklődésre épül a részvétel. Számomra a táncházak közül a negyedik alkalom hozta el ezt az áttörést, amikor már nemcsak ismerősök jöttek el, hanem olyanok is, akiket maga az esemény vonzott. Ez az a nehezen megfogható pont, amikor egy kezdeményezés valódi közösségi eseménnyé válik.
Korábbi tapasztalataim – például az ausztráliai magyar diaszpórában végzett munka – megerősítettek abban, hogy a közösségeket leginkább közös élményeken keresztül lehet összekapcsolni. Akkor is számos, egymástól elkülönülő csoportot sikerült egy térbe hozni, és olyan hidakat építeni, amelyek hatása hosszú távon is fennmaradt.
Meggyőződésem, hogy közösséget csak személyes jelenléttel, kapcsolatokkal és kölcsönös támogatással lehet építeni. Másképp nem működik.
TN/TP: Emlékszik még az első telki táncházra?
B.B.: Igen. Ez a Halmos Béla Program keretében elnyert pályázatnak köszönhetően valósult meg, és hivatalosan egy koncertsorozat része volt, amely a táncházzal egészült ki. A kettő azért is jó, ha összekapcsolódik, mert amikor egy esemény többféle élményt kínál, az emberek könnyebben mozdulnak érte.
TN/TP: Tavaly augusztus végén volt egy olyan évnyitó program, amikor többféle közösségi kezdeményezést szerveztek össze mozaikszerűen egy eseménnyé. Osszon meg velünk pár gondolatot erről!
B.B.: A korábbi pályázat keretében négy alkalomra kaptunk lehetőséget, amelyek közül ez volt az utolsó. Azt találtuk ki, hogy meghívjuk egy közös programra a településen működő civil egyesületek tagjait, és egy évnyitó pikniket szervezünk, amelynek része volt a népzenei program és a táncház is. A cél az volt, hogy egy komplex programot kínáljunk, amely sok embert meg tud szólítani és a kisebb közösségeket is összekapcsolja.
TN/TP: Mesélne nekünk az aktuális, önkormányzattal közös pályázatról, amely révén ismét létrejön egy táncházzal egybekötött programsorozat?
B.B.: Egy sikeres pályázat révén ismét négy alkalom megvalósítására van lehetőségünk. Ez alapvetően egy koncertsorozat, amelyet örömmel egészítünk ki egy interaktívabb, táncházas programrésszel. Maga a pályázat, akárcsak korábban, szigorúan meghatározott keretrendszer mentén működik és összesen négy zenekar fellépését teszi lehetővé. Ugyan nem nagy költségvetésű támogatásról van szó, de a Zsámbéki-medencében szerencsére kiváló a népzenei ellátottság. A korábbi kapcsolatoknak köszönhetően olyan zenészeket tudunk megszólítani, akik az ügy fontossága miatt szívesen vesznek részt a programban, még ha ez nem is piaci alapú fellépési díjért történik. Sokuk számára a zene nem kizárólag megélhetési forrás, hanem szívügy, így örömmel állnak az ilyen kezdeményezések mellé.
TN/TP: Lehet már tudni, hogy kik lépnek fel?
B.B.: Pátyról érkezik Nyitrai Tamás és zenekara, Budakesziről a Kerényi Róbert vezette Szigony zenekar, Tinnyéről Ocskay Rita és barátai, valamint fellép a Tükrös zenekar, amelynek férjem is alapító tagja. Valamennyiük esetében nyilvánvaló előny, hogy könnyen tudunk egyeztetni, de nem ez az egyetlen ok: a zenészek közül többen a környéken élnek és számukra is fontos a régió bevonása a népzenei életbe.
TN/TP: Van dedikált célközönsége a programsorozatnak?
B.B.: Szeretném, ha nem egy dedikált korosztálynak szólna, bár nyilván a gyerekes családokat könnyebb vele megszólítani.
Fontos, hogy egy gyerekprogramon a felnőttek se legyenek passzív szereplők: a gyerekek ugyanis figyelnek és a szülők hozzáállását mintaként követik. Ez nemcsak a táncnál van így, hanem bármilyen más programnál. Ha elmegyünk a gyerekkel egy koncertre vagy egyéb eseményre, de valójában nem vagyunk ott vele „a szó legszorosabb értelmében”, akkor jogos a kérdés: miért vittük el egyáltalán? Ezek az alkalmak ugyanis elsősorban közös élmények, amelyek sokkal maradandóbbak, mint bármilyen tárgyi ajándék.
TN/TP: Családjával hosszabb távon is Telkiben képzelik el a jövőjüket?
B.B.: Nem tervezünk innen elköltözni. Úgy érzem, megtaláltuk azt a helyet, ahol otthon vagyunk.
TN/TP: Köszönjük az interjút!
Szilágyi Balázs