hivatal@telki.hu   |    06 26 920 800   |   facebook   |    

A polgármester naplója: Adókról és más keserűségekről

adozas

„Lehet istened, lehet királyod, de akitől félned kell, az az adóbeszedő.”

(Közel ötezer éves ékírásos agyagtábla-szövege az ókori Mezopotámiából.)

Tekintve, hogy a 2020-as év első felét meghatározó világjárvány gazdasági hatásai önkormányzatunk működése tekintetében is megkerülhetetlenek, költségvetésünk krízishelyzeti átalakítása után adórendeletünk felülvizsgálata is szükségessé és időszerűvé vált.

Többször írtam már e tárgyban korábban, de engedjenek meg néhány bevezető, értelmező gondolatot ismét, mert sokan lehetnek, akik nem feltétlenül követik az adótárgyú írásokat.

Adók nélkül összeomlana világunk. Mi az adó? Kötelezően fizetendő juttatás, melyből az ezzel megbízott szervezet működteti közös világunkat. Tehát magunknak fizetünk. Azért kötelező jelleggel, mert tapasztalataink szerint önkéntes alapon nem működne a rendszer. A cikk elején olvasható idézetből látszik, hogy volt tapasztalat bőven, ötezer esztendő ismeretei sűrűsödnek egy egyszerű adórendeletben.

Az adó tehát gyakorlatilag egyidős a civilizációval és folyamatosan fejlődik. A rossz emlékezetű Néró császár idején, az ókori Rómában született meg az adókkal kapcsolatos nyilvánosság intézménye. Tehát az, hogy az adó kivetését megelőzze egyfajta tájékoztatás a hatalom részéről. Korábban az adót egyszerűen a győztes, vagy az erősebb hatalmi csoport vetette ki a vesztesre, vagy a gyengébbre, saját hasznára, akkor és úgy, ahogy kedve tartotta. Aquinói Szent Tamás és a Summa Theologiae kellett ahhoz, hogy megjelenjen a közjó fogalma. A közjó (bonumcommune) az anyagi és szellemi javak, lehetőségek összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösség tagjai szabadon és hathatósan boldogulhassanak, de amely körülmények előállítására egyenként nem képesek. Az adóról való gondolkodásnak ez egy fontos fejezete, hisz az adót Szent Tamás óta illik a közjóra és nem a hatalom hasznára fordítani.

Az adó a közteherviselés elve alapján kerül kivetésre. Csúf egy mondat, szándékosan hagytam meg a hivatali, germanizmussal terhelt bikkfanyelvi formában. Mit jelent ez? Ismét a történelemhez kell fordulnunk, de ugranunk kell az időben és hazai vizekre evezni. A rendi világban a nemesség nem tartozott a mai értelemben vett adózók körébe, tartoztak az uralkodónak, de adózás tekintetében nem voltak egyenrangúak a köznéppel. Hazánkban a közteherviselést az 1848-49-es szabadságharc leverése után Ferenc József (innen a bikkfanyelv) császári nyílt paranccsal vezette be, mert korábban a nemesség megtagadta ezt. Angliában, ahol a rendi berendezkedés tovább tartotta magát, csak 1922-ben vezették be az általános közteherviselést. Történelmi hagyomány, hogy a legfelső vagyoni és társadalmi rétegek mai napig erős hajlandóságot mutatnak az adóelkerülésre, elsősorban nem azért, mert rosszabb emberek lennének, hanem mert több lehetőségük van erre.

Idézem önmagam egy korábbi írásból: „Mire való az adó? Minden olyan feladatnak a finanszírozására, amit egyénileg nem lehet megoldani, és ami mindannyiunk közvetlen vagy közvetett érdekét szolgálja. Adó nélkül nem létezhetne a közszolgáltatások és közfunkciók széles köre, melyekre modern társadalmunk épül, a honvédelemtől a közvilágításig, az oktatástól a környezetvédelemig.”

Az adóról törvények rendelkeznek. Az adózás szabályozása a legmagasabb szintű törvénynél, az Alaptörvénynél kezdődik és az önkormányzati adórendeleteknél zárul. Alapszabály, hogy adózásról nem lehet szavazni, népszavazást kiírni, mert azonnal megszavazná mindenki, hogy ne legyenek adók és egyből össze is omlana minden. De tájékoztatni és tájékozódni, egyeztetni és véleményeztetni lehet, sőt, szükséges is.

A legújabb kori demokratikus rendszerekben a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elve szolgálja a lehető legszélesebben a közjót, és viszonylag sok jogkört, köztük számos adózási jogot hagytak az önkormányzatoknál. Ez az elv azt mondja ki, hogy az adóbefizetések lehető leghatékonyabb hasznosulásáért, a közjó érdekében ott kell dönteni róluk, ahol felhasználják e forrásokat, és azoknak a képviselőinek kell dönteniük erről, akik érdekében felhasználják.

Szép elv. Sajnos a rendszerváltás óta minden kormány, függetlenül irányultságától, pártösszetételétől folyamatosan és drasztikusan szűkítette az önkormányzatok jogköreit, adókivetési lehetőségeit és központosította az adókat.

Ennek a folyamatnak következményeként az önkormányzatok egyre növekvő függésben vannak, és egyre kisebb az adófizetői teljes adóbefizetésen belül az a hányad, amit az önkormányzat közvetlenül megkap az adózótól.

Ha a teljes éves költségvetést vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a helyben befizetett adóból a járvány előtti időben is, a már meglévő önkormányzati infrastruktúra-rendszer fenntartása és a működési költségei csak az év feléig finanszírozhatóak. Az év második felét már állami támogatásból oldjuk meg. (Persze ez ténylegesen úgy valósul meg, hogy minden önkormányzati forinthoz érkezik, érkezhet a központi költségvetésből átlagosan egy forint.) Fejlesztésre pedig egyetlen fillér sem maradt. Tehát a helyben befizetett adóból még a működési költségeknek is csak a fele volt finanszírozható!

Az önkormányzat költségvetése szigorúan szabályozott. Az egyes részterületek finanszírozásához kapunk központi forrás-kiegészítést. Azonban e forrásokat csak e célokra lehet fordítani és mellé kell tenni a saját finanszírozást is. A rendszer központilag ellenőrzött, online felületen működik. Az önkormányzatot folyamatosan ellenőrzik jogi, pénzügyi vonatkozásban és eddig minden megmérettetést sikerrel vettünk.

A járvány első hullámának idején, a rendkívüli jogrend alapján a Kormány olyan adóügyi rendelkezéseket hozott, melyek költségvetésünket megrendítették. A gépjárműadót teljes egészében elvonta az állam, és az iparűzési adó területén elrendelt módosítások is jelentős forráskiesést okoztak. Ehhez adódtak hozzá a gazdaság megrendülésének hatásai és a rendkívüli járványügyi kiadások. A helyzetet a rendkívüli jogrend idején, jogszabályi kötelezettségem alapján, egyszemélyi döntéssel elrendelt krízisköltségvetéssel kezeltem. A válságköltségvetést a rendkívüli jogrend elmúltával a Képviselő-testület megvizsgálta és megerősítette. Az első félévet radikális lépésekkel, de átvészeltük.

A járvány azonban nem ért véget, a Kormány elvonásai is tovább élnek. Tapasztalataink alapján, amit egyszer elvontak, azt többet nem kapjuk vissza.

Hosszabb távon nem lehet krízisköltségvetéssel működni. Két út áll tehát előttünk.

Az első, hogy a mostani bevételi szinthez igazítjuk a működést, ami jelentős szolgáltatási színvonalcsökkenést eredményez. Lemondunk az útjavításokról, a parkgondozásról, a rendezvényekről, és mindenről, ami nem törvényi kötelezettség. Ez az életminőség romlásához és az ingatlanok értékcsökkenéséhez vezet. Tekintve, hogy ingatlanjaink értéke az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt, talán nem ez a legjobb megoldás.

A másik út, hogy módosítjuk a helyi adókat, ezáltal megteremtjük a megszokott működési színvonal és biztonsági tartalék pénzügyi hátterét. Azért írtam adómódosítást, mert nem feltétlenül emelésről lehet szó. Lehet csökkenteni a kedvezményeket, lehet új adókat kivetni, vagy olyan komplex megoldásban gondolkodni, ami egyensúlyra törekszik. Én ez utóbbit tartom a legjobbnak, mert így oszlik szét a legjobban a többletteher.

Mostani adórendeletünk, és a benne szereplő mértékek több mint tízévesek. Jószerivel nem változtattunk semmit, még az inflációt sem követtük. Ez járvány nélkül is bátor dolog volt, és nagyon fegyelmezett, takarékos működéssel volt csak lehetséges.

A ciklus tervezésénél úgy gondoltuk, hogy az előttünk álló éveket adóemelés nélkül visszük végig és – szűken bár, de – ennek volt is realitása, azzal a kitétellel, hogy önerős fejlesztéseink nem lehetnek, csak pályázati finanszírozásból fejleszthetünk. A járvány és annak másodlagos következményei azonban áthúzták ezt az elképzelést. Tudomásul kell vennünk, hogy a járvány közvetett gazdasági hatásai elsöpörték a terveket.

Telki sajátossága, hogy lakosságának (átlagosan) kiemelkedő pénzügyi lehetőségei vannak (a „leggazdagabb település” mítosza), míg az önkormányzat kifejezetten szűkös forrásokból gazdálkodik. Meglepő lehet, de a helyi adók szintje viszonylag alacsony. Az egy főre eső helyi adóbevétel a legalacsonyabb a térségben, a mostani adóelvonások után pedig végképp az. A kivethető legmagasabb adókulcsok törvényileg szabályozottak. E szintektől a telek- és építményadó tekintetében messze vagyunk, más adónemnél pedig nincs érdemi jelentősége. Az iparűzési adó mindenhol 2%, csak nálunk 1,8%, de ez valószínűleg mindenhol egységesülni fog 2%-on.

Ésszerű döntés tehát, ha a helyi adók rendszerén módosítunk. Ennek menete, módja és mértéke azonban kérdéses. Az adómódosításnak megszabott határideje is van, ezért tárgyaljuk most, és nem korábban vagy később. A jövő évnek csak úgy tudunk biztonságosan nekiindulni, ha előtte meghatározzuk a következő időszak szabályait.

A Képviselő-testület igyekezett minden elérhető információt beszerezni és több körben tárgyalva elemezni a lehetőségeket. Kialakult az elvetendő lépések köre, a különféle kisadók, kezelhetetlen megoldások halmaza. Semmi értelmét nem látjuk az ebadóhoz hasonló megoldások bevezetésének. A tényleges mozgástér a kedvezmények, az építmény-, telek- és iparűzési adó, valamint idegenforgalomhoz köthető járulékok mértékének meghatározásánál, és a sávos adózás finomítása terén van. Az adóalanyok és adótárgyak megvizsgálása után olyan módosítást szeretnénk, ami biztosítja a település biztonságos finanszírozását a megváltozott körülmények között is, de senkire nem ró elviselhetetlen terhet.

A döntés előtt szeretnénk minél több információhoz, visszacsatoláshoz jutni. Ezért útjára indítunk egy kérdőívet. A kérdőív olyan kérdéseket tartalmaz, melyekre adott válaszok segítik a lehető legjobb megoldás kidolgozását, ami a legközelebb van ahhoz, amit közösségünk kívánatosnak tart. Kérem, hogy minél többen töltsék ki ezt a kérdőívet és a megjegyzés rovatban írják le kiegészítéseiket is! Ugyan úgy szól a törvény, hogy szavazni nem lehet adóról, de azt semmi nem tiltja, hogy tájékozódjunk és kikérjük az itt élők véleményét.


Fontos tehát tisztáznunk, hogy milyen lépésekben is fogunk eljutni a 2021. január 1-től érvényes, új adórendeletekig:

  • A Polgármesteri Hivatal és a Képviselő-testület szeptember hó folyamán összegyűjtött minden információt, ami szükséges a helyi adók kérdésének megalapozott tárgyalásához.

  • A 2020. október 5-én tartandó pénzügyi bizottsági és képviselő-testületi ülésen hivatalosan is megindul a telki adórendeletek felülvizsgálatának folyamata.

  • 2020. október 6-tól lehetőség lesz arra, hogy az adórendszerünk felülvizsgálatával kapcsolatos kérdésekben a lakosság is véleményt nyilváníthasson. A KÉRDŐÍV EBBŐL A CIKKBŐL ELÉRHETŐ>>

  • A "Telki Önkormányzat" nevű Facebook-csoportban igyekszünk a kérdőíven kívül megfogalmazott kérdésekre, észrevételekre reagálni és a felülvizsgálat időszakában intenzív információcserét folytatni.

  • Az Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal október folyamán lezajlott elemző-előkészítő munkája, valamint a beérkezett lakossági visszajelzések összegzésével egy konkrét javaslatot terjesztenek be az Önkormányzat elé a következő havi bizottsági, illetve testületi ülésekre.

  • A megtárgyalt és tovább pontosított javaslatok alapján a Képviselő-testületnek 2020. november 30-ig kell döntenie a 2021-től érvényes telki adórendeletekről.


Kérem, ha tehetik, keressék vissza és olvassák el a korábbi adótárgyú cikkeket (ITT és ITT), mert úgy összefüggéseiben láthatják mindazt, amit fentebb leírtam. Tanulmányozzák hatályos adórendeletünket is, hogy egyértelmű legyen a valós helyzet. Közös cél, hogy olyan megoldást találjunk, ami legtöbbünk számára elfogadható, sőt, támogatott.

Deltai Károly
polgármester

Fel