A pár napja megkezdődött fokozatos nyitással összefüggésben az utóbbi időben egyre több helyről hallani, olvasni az új koronavírus-járvány kapcsán, hogy lám-lám, a számok azt mutatják, nincs is olyan nagy baj és alig találkozni (új) beteggel. Olyan reakciók és vélemények is megjelentek már, miszerint a probléma nem is olyan súlyos, és a járvány elleni védekezésnél fontosabb, hogy újra szabadon folyhasson az élet, beinduljon a gazdaság, stb. A következő lépés ilyenkor a járványügyi rendelkezések megsértése, a szabályok bagatellizálása, és végül megfogalmazódik az alaptalan kijelentés, hogy nincs is járvány.

Ez a jól ismert megelőzési paradoxon következménye.

A paradoxon lényege: ha jól védekezünk, jól előzzük meg a bajt, akkor az nem következik be, ezért úgy észleljük, hogy nincs is baj, és kétségbe vonjuk a megelőzés indokoltságát. De, ha a kockázat valójában továbbra is fennáll, ámde beszüntetjük a megelőzést, azonnal visszatér a baj.

Szerencsénkre - és mások balszerencséjére - a járványra mindez nem igaz. Több szörnyű példa áll előttünk arra nézve, hogy mi történik, ha nem vesszük komolyan a betegséget. Olaszország elrettentő esete vagy az amerikai helyzet jó képet ad arról, hogy a mi szubjektív érzésünk a csalóka és nem a megelőzés túlzó. Ezért fontos a nyitás mellett a folyamatos ellenőrzés és visszacsatolás - ezt a stratégiát fogalmazta meg az Operatív Törzs.

Deltai Károly
polgármester, helyi védelmi parancsnok