Széchenyi2020

hivatal@telki.hu   |    06 26 920 800   |   facebook   |    

„Most érett meg a helyzet arra, hogy tovább fejlődjünk” – interjú Dr. Borotsek Rékával, a telki patika vezetőjével

Interju_Dr_Borotsek_Rekaval

Hazai pálya: közéleti diskurzus helyi témákról, telkiekkel

Év elején új sorozatot indítottunk, amelynek keretében Deltai Károly polgármesterrel, valamint a telki közélet különböző szegmenseinek szereplőivel, intézmények, civil szervezetek vezetőivel, egyes szakterületek képviselőivel vesszük sorra a településünk életét érintő fontos kérdéseket, civil, önkormányzati és közösségi kapcsolódási pontjait. Következő részünkben Dr. Borotsek Rékával, az Ágnes Gyógyszertár vezetőjével beszélgettünk a helyi patika fontosságáról, terveiről és a tulajdonos család telki kötődéséről.

Telki Napló/Portál: Miért jó, ha egy kistelepülésnek van patikája?

Dr. Borotsek Réka: Mindenkinek joga és szükséglete, hogy egy gyógyszertárt könnyen elérjen és ott valódi szakmai segítséget kapjon. Napjainkban az orvosokkal nem mindig van elég idő átbeszélni az adott kezelés, terápia részleteit, az internet előretörésével pedig nagy a veszélye van annak, hogy öngyógyításba kezdenek az emberek. Ezek miatt gyakran előfordul, hogy csak a patikában áll össze a kép, hogy voltaképpen pontosan miket és mire szed a gyógyulni vágyó.

A Covid időszak jelentősen átrajzolta a hazai gyógyszerellátás helyzetét. Azóta folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a patika, mint végpont, nagyon fontos helyen áll az egészségügyi szolgáltatórendszerben. Lényeges, hogy minél szélesebb sávban elérhető legyen és megfelelő szakmai segítséget tudjon nyújtani.

Deltai Károly: A települési egészségügyi ellátórendszer első vonalában áll a helyi gyógyszertár, rögtön a gyermek- és a háziorvos, a védőnők, valamint az Egészségház után. Nagyon fontos alapintézmény, amely nélkül egy kistelepülés nehezen tud boldogulni.

A Covid idején kiderült, hogy az egészségügyi ellátórendszer biztonsága nagyban múlik a helyi gyógyszertáron. Szerencsére bajban ismerszik meg a jóbarát: nagyon jó együttműködésünk volt ebben az időszakban, és éreztük, patika nélkül nehéz helyzetben lettünk volna – érdemes ennek kapcsán felidézni a pánikvásárlásokat vagy éppen az áthidalt gyógyszerhiányt, a védőeszközök folyamatos biztosítását. Részben információforrásként, részben partnerként, részben pedig az ellátórendszer tagjaként fontos szerep hárult rá, amit ezúton is szeretnék megköszönni!

TN: A személyes kapcsolat mennyire fontos egy helyi szolgáltató esetében?

B.R.: Úgy érzem, egyre közvetlenebb a kapcsolat, a helyiek bizalommal fordulnak a kollégáimhoz, amihez hozzájárul, hogy már jó néhány éve stabil gárdával dolgozunk. A létszám persze az igények növekedésével bővül – nagy öröm, hogy már a harmadik tanulónk maradt nálunk hosszabb távon dolgozni.

Kistelepülési patikaként jól végig tudjuk követni a helyi gyermekek életútját, már a terhesgondozástól egészen iskolás korukig. Folyamatosan látjuk, milyen betegségekkel küzdenek, akár óvodai vagy iskolai szinten. Pontosan tudjuk, éppen milyen járvány zajlik Telkiben, így azonnal képesek vagyunk reagálni készletekkel és tájékoztatással. A kisebbek mellett az időseinkre is odafigyelünk, és nyomon követjük, mikor mire van szükségük.

D.K.: Napjainkban az online világ erősödése segítséget jelent sokunk számára: gondolok itt az EESZT-re, e-receptre, e-beutalóra. Ugyanakkor egy kistelepülésen nagyon jó, ha van egy olyan gyógyszerész, akit mindenki ismer: itt valóban személyes kapcsolatok alakulhatnak ki. Ez nem az a helyzet, mint egy budapesti plázában lévő patika esetében, ahol futószalagon jönnek-mennek az emberek, gyakran csak televíziós reklámok alapján vásárolva.

TN: Az orvosok rendelési idejéhez mennyire tud igazodni a patika?

B.R.: Igyekszünk az alap nyitvatartásunkat úgy igazítani, hogy lehetőségeinkhez mérten az orvosi rendelésekkel párhuzamos legyen. Mivel a budajenői fiókgyógyszertárt is mi üzemeltetjük, ezért a két patika összehangoltan, felváltva működik.

Fiókgyógyszertáraink eredményes működtetése – kistelepülésekről lévén szó – nehéz feladat. Betegbiztosítási szempontból elengedhetetlennek tartjuk a gyógyszerészi jelenlétet, amelyen a jövőben sem kívánunk változtatni.

Sajnos a gyermekorvosi rendelés átmeneti változásaihoz nem igazán tudunk alkalmazkodni. A gyógyszertárak nyitvatartása engedélyköteles, ennek módosítása nem olyan egyszerű, így ezt nem tudjuk szabadon megtenni. Jó hír viszont, hogy hamarosan nagyon komoly változások lesznek az ingatlan és a nyitvatartási idő terén is!

TN: Úgy hírlik, új helyre költöznek. Mikor valósulhat ez meg és hol található az új épület?

B.R.: 2006-ban nyitottuk meg a Pillangó utca 2-ben a telki patikát, akkor még nevében a perbáli fiókgyógyszertáraként. Már akkor minden úgy lett itt kialakítva, hogy közforgalmú gyógyszertárként üzemelhessen, ennek jegyében a kezdetektől fogva dolgozik itt gyógyszerész és később adminisztratív okokból el is vált a perbálitól.

Immár tizennyolc éve vagyunk ebben az épületben, és most érett meg a helyzet arra, hogy tovább fejlődjünk. Úgy látjuk, hogy az igények meghaladják a jelenlegi kereteket, az új épület pedig alkalmas lesz arra, hogy nyújtott nyitvatartásban működjünk. Heti négy nap délután 6-ig, pénteken 4-ig, szombaton pedig 9-től 12-ig lesz nyitva a patika.

Több, mint valószínű, hogy a költözés idén megtörténik, nagyon remélem, hogy már a nyár folyamán. Nem megyünk messzire, ugyanúgy a Pillangó utcában leszünk, a 16. szám alatt.

Komoly terveink vannak a tanácsadások, beteggondozás, eszközök kölcsönzése, szűrési programok és egy webáruház fejlesztése terén. Nagy várakozásokkal tekintünk mindezek elébe!

D.K.: Mindig jó, ha Telki valamilyen téren fejlődik. Minden előrelépésnek örülünk, így ennek is, gratulálunk hozzá! Egy jó és felkészült gyógyszertár fontos szakmai segítséget tud adni a hozzá fordulóknak és számos hasznos kiegészítő szolgáltatást képes nyújtani – ettől is válik az egészségügyi alapellátás nélkülözhetetlen szereplőjévé.

TN: A telki patika nem egy nagy multihálózat tagja, hanem egy családi vállalkozás. Változhat ez a jövőben?

B.R.: Ez egy teljesen független, családi tulajdonban lévő vállalkozás, amit szüleim alapítottak 1998-ban, a perbáli patika megvásárlásával, amihez már akkor is hozzátartozott a piliscsévi fiókgyógyszertár. Ahogyan az imént is említettem, 2006-ban nyitottuk meg az Ágnes patikát, majd néhány évre rá pedig a budajenőit.

Mi ebben hosszú távon gondolkozunk, hasonló konstrukcióban. Hetvenöt és hetvenhat éves szüleim a mai napig aktívak, és én, valamint a férjem is ebben dolgozunk. Nem szeretnénk senkihez, így egy multihoz sem igazodni a döntéseinkben, önállóak szeretnénk maradni. Mindössze egy marketingtársulásnak vagyunk a tagjai, amely révén egy kis falusi gyógyszertárként is olyan árakat tudunk biztosítani vásárlóinknak, mint amilyeneket mondjuk egy nagyvárosi patika, ez pedig segít abban, hogy versenyképesek maradhassunk.

TN: Két évtizede még nagyon másként festett a település egészségügyi alapellátása.

D.K.: Az egészségügyi ellátórendszer önkormányzati részről látványosan fejlődött az elmúlt években, gondolhatunk itt főként az Egészségház megépítésére. Szerencsére a helyi gyógyszertár is 21. századi minőséget képvisel, amit tovább erősíthet az új épület az új szolgáltatásokkal. Összességében azt gondolom, a telki lakosok biztonságban vannak az egészségügyi alapellátások tekintetében.

TN: A patikát vezető család erősen kötődik Telkihez, így talán nem túlzás kijelenteni: lokálpatrióta kézben van a helyi gyógyszertár.

B.R.: Nagyapám 1950-től kerek negyven éven át a Budakeszi Erdészet vezetője volt, ezáltal édesapám háromévesen került Telkibe, és gyakorlatilag a Kodolányi-házban nőtt fel, ami akkoriban az erdészet épülete volt. Édesapám ezért tősgyökeres telkinek számít, amire mindig is büszkék voltunk. Anyai nagyapám pedig hivatásos vadász volt a Budakeszi Erdészetnél, így Budakeszin laktak édesanyámmal.

A szüleim aztán együtt Budakeszin építkeztek – a gyermekkoromat lényegében ott és Telkiben töltöttem –, majd 2008-ban édesapám nagy boldogságára ide visszaköltöztek.

A térségből tehát – az idősebbek révén is – sokan ismerik a családunkat. Jó példa a helyi kötődésre, hogy amikor a fiamat beírattuk a budajenői iskolába, azt láthatta, hogy – mivel annak idején még Jenőn volt a felső tagozat – a nagypapa osztálytablója ott lóg a falon.

Szilágyi Balázs

Fel