Kétféle ember van. Aki a tükörtojást a sárgájánál kezdi, és aki a végére hagyja. Akik a végére hagyják a finomabb falatot, hajlamosabbak az obligát kérdésre, miszerint: „Két hírem van, egy rossz és egy jó, melyikkel kezdjem?” azt válaszolni, hogy essünk túl a rosszon és maradjon a végére valami jó, hogy úgy álljunk fel a beszélgetésből, az utolsó jó emlékünk, a jó hír árnyalja a rossz hír okozta kellemetlenséget.
