A Hidegvölgyi Erdészlakot, pihenőhelyet az országúton Telki felé elhagyva egy húzós jobbkanyarral megyünk neki az enyhe emelkedőnek. Nem sokkal a kanyar után, jobb oldalon, az erdő szélén egy nagy fakereszt áll. Most télen, hogy a lombok nem takarják, jól látható, bizonyára másoknak is feltűnt már.

Egyik barátom hívta fel rá a figyelmemet, illetve kérdezte, mit tudok róla. Szégyelltem, de semmit, ezért különösen nem hagyhattam ennyiben, a végére kellett járnom.

A közelmúltban leparkoltam az Erdészlaknál és gyalogszerrel a kereszthez mentem. Masszív, jó állapotban, felületvédelemmel ellátva van a földbe ásva, az út felőli oldalába vésve egy szív látható, benne négy betűvel: S,Z,N,D, és alatta egy dátum: 1937.

A szív és a betűk egy szerelmi történetet sugalltak számomra, amely talán tragédiával végződhetett. Állapota alapján a fakereszt nem lehet több 15 évesnél, ez számomra tovább bonyolította az ügyet. Erdőben van, tehát az erdészeknél érdemes tudakozódni.

Szerencsémre nagy segítőkészséggel találkoztam Keszléri József erdészetvezetőnél, aki Apatóczky István nyugdíjas erdészhez irányított, nem véletlenül. Apatóczky úr ugyanis mindent tud, mert hogy anno nem kis munkával ő derítette fel az emlékkereszt történetét, sőt, tevőleges segítője is az újra felállításának, az eredeti ugyanis akkor már közel hetven év után a végét járta.

Ezt az új keresztet az eredetivel azonosan Dankó Miklós erdész készítette el, Apatóczky úr pedig 2004-ben egy erdészeti lapban megírta történetét, amelynek lényege a következő.

Magyar honvéd katonák 1937-ben közúti balesetet szenvedtek ott, abban az éles kanyarban és néhányan életüket is vesztették. Telki és a körzet országgyűlési képviselője akkor dr. Szalóki Navratil Dezső orvos-professzor, ornitológus, vadász, a képviselőház tagja volt, aki bérelte, kezelte és használta ezt az erdőterületet. Nem utolsósorban katonaorvos volt az I. világháborúban, ő állíttatta ezt a keresztet az 1937-ben itt elvesztett magyar katonák emlékére, és az ő nevének kezdőbetűi kerültek a keresztre.

Jóllehet, ez az erdőrész már nem Telkihez tartozik, de mi vagyunk hozzá legközelebb, így ezt Telki helytörténetéhez tartozónak is érzem. Ez, meg a történet, amire emlékeztet, arra késztetett, hogy újra visszamenjek, és elhozzam az eredeti fakereszt elkorhadt maradványait, amit a közelben egy kis vízmosásban találtam meg az avar alatt.

Valahol mi is a magunkénak tekinthetjük a történetet, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy akik emlékére a kereszt készült, és akik emlékül készítették, ne merülhessenek a feledés homályába! Tisztelet és köszönet Mindannyiuknak!

Szigeti Antal
Fotók: Jakab Mária Ilona

A történet teljes részleteiben elolvasható Apatóczky István cikkében az oee.erdlap honlapján. „Kereszt az erdő szélén” címmel a történet felkutatását „tizenkét stációban” írta le. Ami pedig a közelben levő „Dezső kunyhó”-t illeti, az Navratil Dezső egykori vadászkunyhója volt!