„Telkinek hihetetlen gazdag a jelene és a múltja” - interjú
Interjú Dr. Sándor Zsuzsával, a telki közösségi élet aktív szereplőjével, a TKK egyik alapítójával
Telki Napló/Portál: A Telki Közéleti Klub (TKK) alapító tagjaként, könyvtündérként, számos közösségi kezdeményezés „anyjaként” már sokan ismerik Telkiben. Ám nem biztos, hogy mindenki tudja, „civilben” mit dolgozik. Kérem, meséljen kicsit erről!
Dr. Sándor Zsuzsa: Patológus vagyok. Amikor ezt kimondom, általában megfagy a levegő, mivel kevesen tudják, mit is jelent ez pontosan. Mi valójában olyan orvosok vagyunk, akik szövet- és sejtminták (biopszia, citológia) mikroszkópos vizsgálatával diagnosztizálják a betegségeket, különösen a daganatokat. Alapvető szerepünk van a terápiás döntésekben, a kezelési tervek meghatározásában, valamint a betegségek okainak feltárásában. Manapság a molekuláris, illetve a génvizsgálatok is egyre nagyobb szerepet kapnak a munkámban.
Nagyon szeretem, mert egyrészt ebben a szakmában minden nap egy intellektuális kihívás, másrészt fantasztikus és inspiráló csapatban dolgozom.
TN/TP: Hogyan és mikor került Telkibe?
S. Zs.: 2016-ban. A „hogyan” nagyon vicces, mert anno Debrecenből először Pilisvörösvárra költöztünk, majd amikor a váltás mellett döntöttünk, még mindig nem nagyon ismertük Budapestet és az agglomerációt. Bizonyos paramétereket beírva a keresőbe az egyik találat Telkit és Budajenőt ajánlotta. Eljöttünk megnézni és itt ragadtunk.
TN/TP: Hogyan csöppent a telki közösségi élet kellős közepébe?
S. Zs.: Igazából egész életemben közösségi ember voltam, tíz évesen például kóbor kutya ellátó hálózatot és lány hokicsapatot szerveztem. Telkiben a történetem akkor indult, amikor a Lombazárban sorra került a könyvrészleg kiszervezése, és én, meg egy másik lány lettünk a „balekok”, akik az ezzel járó feladatokat bevállaltuk. A könyvmentés hálás feladat, sok fanatikus könyvrajongót ismerhettem meg itt.
Amúgy nem érzem azt, hogy a telki közösségi élet közepébe csöppentem volna. Telkinek hihetetlen gazdag a jelene és a múltja ebből a szempontból. Nagy példaképeknek sem vagyunk híján, ilyen például Regős Ferenc. És most is sok aktív közösség működik helyben – elég, ha csak a Telki Nőikarra vagy épp a táncházakra gondolunk. Klubélet is volt mindig és lesz is a jövőben szerintem. Ráadásul a korábban működő szerveződéseknek is van hatásuk a jelenre, hiszen például a Kassai Farkas Daniella által elismerésre méltóan felkarolt, iskolát támogató papírgyűjtésben is jelen van a régi Telki Ifjúsági Klub egyik tagja, Miskolczi Tamás.
TN/TP: Az őszi Telki Egészségnap szervezőjeként is köszönthettük. Sikeresnek ítéli a rendezvényt? Lehet már tudni részleteket az idei folytatásról?
S. Zs.: Korábban is voltak egészségnapok Telkiben, és igazából ez már a második volt, amelynek én is az egyik szervezője voltam. A mostani Telki Egészségnapok konstrukciójában nagyon fontos szerepe van a Karitásznak, akik remek munkát végeznek, a legutóbbi alkalmon a Mackó Rendelő részvételére különösen büszkék lehetünk. Az előadóink közül sokan országosan, sőt, akár nemzetközileg is elismertek. Viszont sajnos az egészségszorongás eléggé megnehezíti a dolgunkat. Ahogyan páran megfogalmazták, már attól betegek lesznek, hogy ilyen előadásokat meghallgatnak… Illetve sokszor jelenik meg az az attitűd az embereknél, hogy csak akkor foglalkoznak egy témával, ha már baj van. Pedig az Egészségnapokon mindannyiunkat érintő témákról van szó és a megelőzés is fontos hangsúlyt kap.
Az őszi mellett gondolkozunk egy tavaszi Egészségexpón is, amennyiben van rá igény. Ezen a helyi, vagy itt élőkhöz köthető, egészséggel kapcsolatos szolgáltatók mutatkozhatnának be. Az őszi Egészségnapok jellege pedig maradna az eddigiekhez hasonló.
TN/TP: A könyvtár életében tevékenyen vesz részt, sőt, a Könyvtündér címet is elnyerte korábban. Minek köszönhető, hogy ilyen aktív e téren?
S. Zs.: Mindig is szerettem olvasni, aztán amikor itt befűztek, hogy vállaljam fel a könyvmentést, ami során sok érdekesség került a kezembe és sok történettel találkoztam, még inkább magával ragadott ez a terület. A könyvkuckó már hét éve sikeresen működik és idén tavasszal jön a harmadik (illetve valójában már negyedik) Nagy Könyvkipakolás is.
Emellett annak is köszönhető, hogy amikor elindult a Könyvbazár online platform, hirtelen egy aktív, támogató közösségbe csöppentem, és az akkor még leendő könyvtárosunk, Ruják Györgyi is mindenben segített, felkarolta a könyvfülke létrehozását, ő bábáskodott a születésénél, összekötötte és -hangolta a civileket és az önkormányzatot.
TN/TP: A TKK egyik alapítójaként meséljen kérem a klub hétköznapjairól, távlati céljairól!
S. Zs.: A hétköznapok változóak és van egyfajta tematikus tagozódás benne, az ökotól a sport-szabadidő témáig minden előfordul. Az IT-szekció él a leginkább erős belső klubéletet, és itt találják ki az olyan rendezvényeket is, mint amilyen az AI-nap. A „Tegyünk az egészségünkért!” platform tagjai általában nagyon elfoglaltak és inkább csak a rendezvényeinken, a kéthavonta tartott edukációs előadások és kóstolók alkalmával találkozunk, de akkor, és az azokat megelőző időszakokban nagyon intenzíven dolgozunk együtt. Természetesen ott a közösségi kert is, amelyben leginkább mindenki jelen van. Ott több generáció kapcsolódik össze és a közös munka közben jó beszélgetésekre is lehetőség van.
Sokat jelent, hogy bár Telki nem könnyű összetételű település, és részben alvófalu is, de alapvetően mégis támogató a légkör, mind a lakosság, mind a faluvezetés, azon belül Deltai Károly polgármester részéről. Az itt töltött eddigi tíz évem során nem tudok olyat mondani, amikor egy civil dolgot, amit szerettünk volna létrehozni, valamilyen formában ne sikerült volna tető alá hozni. Nyilván nem minden esetben az eredeti tervünk szerinti formában és módon, de mindig lett kompromisszum. Ez az elmúlt harminchat év civil tapasztalatát figyelembe véve kellemes benyomás.
A TKK eredeti célja az volt, hogy egy olyan nyitott közeg jöjjön létre, amelyben ha valaki valami értékeset szeretne csinálni, erős, optimalizált támogatásra leljen. Ám ez a cél idővel folyamatosan alakul és változik a klubtagok igényei szerint.
TN/TP: Március végén ismét lesz öko hét Telkiben – és ez is a beszélgetésünk egyik apropója. Mi a rendezvény(sorozat) fő mondanivalója?
S. Zs.: Minden évben félve kezdünk neki a szervezésnek, hiszen szinte lehetetlennek látszik, mert nincsenek komolyabb anyagi forrásaink rá és nagyon munkaigényes is. Neves előadókat csábítunk, akik közül sokan máshol jelentős tiszteletdíjért adnak elő.
Idén főként társadalmi kérdések kerülnek szóba, és közgazdasági, pszichológiai megközelítések is lesznek, neves előadókkal. Az egyik nap pedig kifejezetten az oktatásról és a gyerekekről szól majd. Érdekes és változatos témákkal találkozhatunk, leginkább amolyan közösen gondolkodós útkeresésként. Ezúttal is a téma hazai szinten elismert képviselői lesznek jelen. Igazán büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen országosan is egyedülálló és színvonalas rendezvényt hozunk létre Telkiben.
Mindenkit ezúton is bíztatok a lakosok közül, éljenek ezzel a páratlan lehetőséggel itt, helyben! A jelen korban egyre erősebben éljük meg a klímaváltozás és a fenntarthatatlan életmódunk különféle hatásait, a hét folyamán pedig ezekre keresünk válaszokat és feltárjuk az okokat.
TN/TP: Milyen előadások, programok lesznek idén? Kérem, emeljen ki néhányat közülük!
S. Zs.: Van egy kérdés, ami engem azóta foglalkoztat, amióta találkoztam a permakultúra szemléletével: hogy ez vajon leképezhető-e egyfajta permapszichológiai irányzatban? Az erre adott válasz meg fog jelenni az idei öko héten, a „Békénhagyott ember” című pénteki előadásban. Ellátogat hozzánk Litkai Gergely és Köves Alexandra is, meg persze a helyi kincseink, Tkacsik Márti, Ormos Gabi és sokan mások. Lesz nagyon klassz, természetes játszóház, fotókiállítás, diaporáma vetítés és sok más – érdemes végigböngészni a programot a www.okohet.hu oldalon!
TN/TP: Milyen korosztálynak szólnak a programok?
S. Zs.: 0-tól 99 éves korig bárki számára érdekesek lehetnek a programok.
TN/TP: Az első két öko hétnek milyen tapasztalatai voltak?
S. Zs.: Nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttünk, értékes kapcsolatok alakultak ki. Szép perceket adott az embereknek és talán hasznos tudást is. Maga a rendezvény országosan egyedülálló és sok elismerést kapott. De talán az egyik legjobb része az, hogy a programok mellett emberek találnak egymásra, gyerekek és felnőttek vagy idősebbek beszélgetnek az élővilág szépségeiről, a jelen kor problémáiról, és az arra adott válaszok lehetőségeiről, a kicsik pedig megtapasztalják a szabad játékok élményét.
Számomra talán mégis a tavalyi ökokocsma idején, a nyereményhúzáson az volt a legemlékezetesebb, amikor szemtanúja voltam, amint betoppant egy helyi, igen idős bácsi, aki bár először téblábolt, zavarba jött, mert nem igazán ismert senkit ott, de aztán hamar feloldódva sokáig beszélgetett, többek között egy helyi tizennégy éves sráccal is. Nagyon szép és megható jelenet volt.
TN/TP: Korábban írtunk már a közösségi kertről, idén vannak új tervek ezzel kapcsolatban?
S. Zs.: Az egyik legfontosabb most az ökohét alatt és után az egyik kereskedelmi lánc pályázata kapcsán hamarosan induló „Reggeli, bioreggeli a kertben”, ami a helyi termelőkre fókuszálva edukál egészséges, mikrobiom-barát reggelivel, a helyi közösséget és piacot népszerűsítve. Utána a gyerekeknek sokféle játék lesz a helyszínen, a felnőttek pedig megismerhetik a kertet. Emellett az idei évre a sport és szabadidős platformunk is sok klassz programmal készül. Tervezünk előadásokat és workshopokat is, amelyek a regeneratív szemléletre – és életszemléletre – összpontosítanak.
A kert talán segít erősíteni a közösségi felelősségérzést, illetve annak kialakulását. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a közös területeink – a földünk, erdeink, játszótereink – állapotát mások felelősségének tekintsük. A közös ültetés, gondozás és a termés felhasználása sokat segíthet ennek megváltoztatásában, főleg, ha a kert biodiverz.
A legnagyobb élmény sokszor nem egy szervezett program során ér minket. Tavaly nekem és a kisfiamnak a legmeghatározóbb dolog a földibolhák érkezése volt. Észleltük egy alkalommal, mikor locsolni mentünk, hogy a sarkantyúkákat, amiket még együtt ültettünk, ellepte valamilyen bogár. Az első reakciónk az volt, hogy: „Jéé, földibolhák!”, mivel korábban nem ismertük őket. Aztán jött a kétségbeesés, hogy mit tegyünk. Ekkor a permakultúrás kertvezetőnkhöz fordultunk, aki elmondta, hogy semmit, türelemmel kell várnunk, de szerencsére csak a keresztesvirágúakat fogja elvinni és a tormának csak a levelét. Izgalmas volt végigkövetni a folyamatot, ahogyan a két egymás melletti növény közül az egyik elpusztul az inváziótól, a másikra pedig rá se néznek. Végül azért pár agyonrágott sarkantyúka is megmaradt.
TN/TP: Köszönjük az interjút!
Szilágyi Balázs