Kedves Telki Testvérek!

A mi Európánk előnyeiben a szülőföldjüket elhagyni kényszerültek némi juttatásban részesülnek, éltetik magukat, amíg bírják az idegent, családjaikat, az itthon maradottakat is, némi megmaradásukat elősegítve. Az itthon maradottak, főleg akiknek nincs senkijük külföldön, a mindennapi összeomlás, feladat és kihívások felvállalásának emberi erőt meghaladó terhével szembesülnek, ami a rezignált, depressziós lelkület kialakulását hozza magával. Egyre gyakrabban lehet erről hallani, ami nagyon megterhelő. Kihívás, hogy ilyen lelki-szellemi hozadékkal kell szembenézni, és az öröm, életkedv, az evangéliumi örömhír sugaraival feltölteni. A munkaképes tagjaink elmennek, kintről a jó és szép mellett sok közösséget romboló szennyet hoznak, ami mindenképpen, főleg az idősebb korosztályra, nagy teherként nyomul, mintegy teljesen mellékvágányra állítva őket. Most Gyimesbükkben a régi jó gazdák rétege stagnál, lassan az idő elhalad mellettük, másik részük elment és már családostól is kezdtek menni. Egy másik részük nyugtalankodva utat keres, legtöbben a kiutat a vidékről.

Az itthon maradottakat kellene segíteni, legfőképpen lelkileg, szellemileg, hogy bírják a körülöttük történő esztelen változások kihívását, amely lelki, szellemi és anyagi csődbe kergeti őket. A dolgok újraértékelését, a lelki, szellemi értékek felülkerekedésének iskoláját nem tanulták meg, taníttatása sem indult be, jelenleg mindenki maga birkózik a kihívásokkal. Ez az új kihívás, új harc, új szemlélet átvételének időszaka, amely egyeseket magasba repít, másokat végleg eltakar.

A közösség az én meglátásom szerint még nem érte el egészen a mélypontot, még lejjebb fog süllyedni, nem tudom mennyire lesz ereje újból fölkelni. Az Európai Unió okozta gondok mellett, rátevődik a még mindig uralkodó balkáni és román nacionalista gondolkodás alattomos támadása, ami a diszkriminációs megkülönböztetés. A magyar nyelvet és hitet viselők között is akad azonban olyan az átpártoltak között, akik közösségünk értékeit, nyelvét, hitét és hagyományaiban való megmaradását verik szét nagyon szépen becsomagolt eszközökkel és módszerekkel.

A másik támadó frontvonal az Európai Unió embereinket elszippantó ereje, amelynek kivédése szinte lehetetlen. Két éve indult el nagyobb számban a munkakeresők hada külföldre, akiket már korábban kisebb számú kivándorló előzött meg. Már vannak egész családok, akiknek a gyermekei mind kint vannak, kivitték egymást. Ott szülnek, és legfeljebb hazahozzák, itthon keresztelik meg, de a gyermek ott folytatja az iskolát. Ebben az évben eddig 38 temetésem volt és 22 gyermeket kereszteltem. Ilyen a gyimesiek életében soha nem volt.

Mi történik? A polgármestert és 9 személyt, valamint most újabbakat kivizsgálás elé állítottak és még állítanak. Eddig az erdő volt, és most is ez a téma, de.... Gazda nélkül van a település. Minden le van állva. Az emberek zúgnak, nincs tűzifa, nekünk is kevés a télire... Lassan anarchia lesz, lehet, azt várják... A magyar érdekképviselet ereje kevésnek bizonyult és bizonyul a problémák megoldásában. Ők is belefáradtak. Egyik-másik közösségünk érdekképviselője visszavonulásról beszél. Nincs értelme, nincs kivel, nem látnak alternatívát... Sokan a külföldet emlegetik, mint megoldást. Vonzza őket a megfizetett munka, a kulturáltabb körülmény, a nyugalom és a béke, az elvégzett munka utáni lazítás.

Rég említettem a Kalot mozgalom négybástyás tanítását, amely szerint: minden közösségnek a négy bástyáját meg kell erősíteni. Ezek az iskola, a templom, a kultúrház és a gazdasági lét. Ha bármelyikkel baj van, a közösség elvérzik.

Az iskolánkban és a templomainkban igyekszünk a lelki feltöltődést megadni, és amennyire lehetséges, védeni a problémák hatása alól. De ezek benne vannak a levegőben és fertőznek mindenkit.

Nőszövetséget szeretnék létrehozni. Most lelki előkészítő szemináriumot tartok vasárnap esténként, abban a reményben, hogy a nők és édesanyák rálátása révén több, jövőbe mutató reményt, fényt és örömet tudunk a közösségnek megadni. November 25-ére, közösségépítő jelleggel Katalin Bált szerveztünk. Ez is egy, a sorsunk kézbevételének lehetősége akar lenni. Reméljük, kinövik magukat, és női szemmel, anyaként is a településünk felé tekintenek.

Az egyháztanács tagjai is elbizonytalanodtak. Sokat dolgoznak a férfiak, nincs előrehaladás. Az elvándorlás révén az idősekre maradt a nagy teher, a gazdálkodás és az eddig végzett munka, amitől nem tudnak és nem is akarnak megválni, de már képtelenek elvégezni. Ezt az összedőlt vagy felhagyott gazdasági-kalyibás épületeken lehet jól lemérni. A régi kaláka, egymáson való segítés korszaka lassan letelt. Mindenki próbálja megvédeni, őrizni a sajátját. Kezdődnek a tehetetlenségből, a nincstelenségből, vagy a külföldről hazakerült, többlettel rendelkezők megirigyléséből fakadó viták, haragtartások.

A falu közösségét több tényező is befolyásolja. Habár százalékban mi vagyunk a legtöbben, mégis a sok mesterkélt, és már 100 évvel ezelőtt beléjük csepegtetett, erőszakolt erők más-más bomlasztó tényezőt képeznek. Habár a magyar érdek is létezik, és ott van a falu nagy százalékában, de nem bír kitörő erővel, mert a történelem folyamán, az utolsó időkig nem volt lehetősége, hogy általánosan megerősödjön. Így megmaradt foszlányokban a szívekben és a tudatban, az örökség révén, ami szintén megtépázódott.

A nyugatról hazalátogatók sokaságával sok szenny is érkezik a pénzükkel együtt. Már több olyan család is van, amelyik vallás, vagy apa, illetve anya nélküli. Van olyan is, aki az ott gyűjtött pénzzel céget indított és nagyon jól dolgozik. Reméljük, ilyenekből is lesznek még, ha majd kicsit más szelek kezdenének itt is fújni.

Így állunk. Mit teszünk?

Az iskolában, amennyire lehet, tartjuk a lelket. Voltak fejlesztések és ezek tovább folytatódnak. Galaczi Hajnal igazgatónő az óvodások részére színes papírt, színezőket, gyurmát jelzett.

Én minden évben a Mikulás ünnepséggel egybekötve és Karácsony estéjén szoktam ünnepséget szervezni, és csomagot osztani a gyermekeknek. Édességet, narancsot, vagy mandarint, kis csokit... Elég nagy összeget tesz ki a két alkalomra a közel 900-1000 kis csomag. Egy minimális csomagra, ha legalább 3-5 lejt számítunk, akkor is jókora lesz az összeg. Szép ünnepség szokott lenni. Ha jó idő van, akkor az egyes templomokba hívjuk meg a gyermekeket és osztjuk ki a csomagokat. Volt az előző években Krampusz is, de aztán ki kellett hagyni, mert nagyon megszenvedett a sok bot- és csípős vesszőütéstől. A célja az ajándékosztás mellett a bátorítás a szentmiklósi cselekedetre. A meglepetés és örömszerzés szegénynek, betegnek, özvegynek, idősnek. Így készülünk a Karácsonyra, amikor az angyal bennünket is csomaggal lep meg, a jót jutalmazva meg bennünk. Egy másfelé való nyitottsággal, a közösség és együttlét örömével, amit célként szeretnénk átvinni a köztudatba.

Adventre minden évben legalább 100 gyermek szokott összegyűlni és lelkinap-foglalkozás keretében adventi koszorút készíteni. Általában mi vesszük meg a hozzávalókat, a kötöző drótot, a fenyőt, a díszeket, a gyertyákat, ragasztót - mindegyikből több száz szükséges. Ezeket hazaviszik, miután megáldjuk. Betegeknek, időseknek is visznek, sőt az iskolások a tanítónők vezetésével némi pénzt is szereznek a templomaink hívő népének bevonásával. Az összeget az iskolai ünnepségek és adományozások kivitelezésére fordítják.

Vannak nagyobb családok, szegényebbek négy-öt gyermekkel. Diszkréten szeretnénk segíteni például cipőt vásárolni annak az aranyos kislánynak, akit a napokban láttam, és akinek még három testvére van. A hidegben egy egyszerű vékonyságú sportcipőben volt a szentmisén.

Sajnos sok esetben a szülőkkel van a baj, a rossz beosztás miatt. A keveset is elisszák vagy más egyébre költik.

A gimnazista diákok támogatása a másik terület. Biztos vagyok benne, hogy ha nem volna a bátorítás, és az egyes pillanatokban a kisegítés, sok diáknak nem lenne lehetősége a több és jobb minőségű tanulásra. Azt, hogy kiben kamatozik igazán a befektetett áldozat és adomány, nehéz megmondani. Ahol komolytalanságot észlelek, vagy ahol sikerült máshonnan ösztöndíjat, vagy támogatót szerezni, ott megvonom, és másfelé adjuk. De általában egyik-másik így egy kis költőpénzt is szerez, a szülei előtt elhallgatva a tettét. Sajnos van olyan is, akinek a szülei nagyon szűkösen élnek, de a pénzt, amit kap, olykor másra költi. Ők most kerültek ki az önálló életbe és a csapdák kivédésére meg kell őket tanítani. Mindenképpen kell segíteni, hogy esélyt kapjanak az életre. Reméljük egyikük-másikuk majd a gyümölcsét is megtermi.

Javítjuk a közösségi házat. A belső felszerelése még hátra van. Szeretnénk otthonossá tenni, előadásokra, konferenciákra, ifjúsági és kisebb közösségi ünnepségekre, kiállításokra is alkalmassá tenni.

Három helyen indult be a külön délutáni oktatás programja. Nagyon szépen összegyűlnek a bálványosiak mellett most már a bilibokszeriek és a tarhavasiak is. Ezek mind román iskolába járnak. Legkevesebb 70 gyermekről van szó. Óvodáskortól felfelé. Énekelnek, magyarul írnak, imádkoznak, kézműveskednek, olvasnak, táncolnak, ünnepi köszöntőket tanulnak.

A cserkészettel is jelen vagyunk két helyen, Gyimesben és Bükkben. Még mindig az ember- és az időhiány a nagy gondunk. Ide is elég sok befektetés történik. Sajnos a közösség még mindig nem fogta fel áldásos hatását. A Firtelmeiszter Mariék-Móniék nagyszerűen benne voltak már, de sajnos nincsenek itthon. Kiképződtek és innen elkerültek, de örvendünk annak, hogy a magyar közösség elkötelezettjeiként jelennek meg ott, ahová a sors juttatja őket.

Reméljük, hogy a sok vihar és kihívás lecsendesedik, vagy a közösség megszokja és megtanulja a vele való együttélést, és megmaradása érdekében a közösségvédés stratégiáját is kiépíti. Egyelőre szétvert a csoport, nagyon gyenge elemek tartják össze. Ezen is fáradozunk, és a különböző területeken folytatott szolgálatunkkal, az iskolával karöltve fényt, örömet, életkedvet akarunk a híveink szívébe, a családjainkban és intézményeinkben eljuttatni.

Köszönettel és tisztelettel:

Salamon József plébános - Római Katolikus Plébánia Gyimesbükk

Kelt: Gyimesbükk, 2017. november 13-án, a magyar szentek ünnepén