hivatal@telki.hu   |    06 26 920 800   |   facebook   |    

Pasztircsák János kiállítása a közösségi házban

pasztircsak_kiallitas

2020. október 17-én szombaton 15 órakor Deltai Károly polgármester nyitja meg a településünkön élő, Telkiért Érdeméremmel kitüntetett Pasztircsák János iparművész kiállítását. A tárlatot a Kodolányi János Közösségi Ház és Könyvtárban 2020. november 30-ig, nyitvatartási időben lehet megtekinteni.

Pasztircsák János a megalkotója a 2006-ban átadott, 1956-os emlékműnek, amely a falu szívében, a Pajtával szemben, esténként kivilágítva áll. Ő restaurálta a Faluház mellett álló, úgynevezett pestis-keresztet is. A budajenő-telki székely betlehemes koronájának tervezője és alkotója, a Telkiért Érdemérem és a Telki Díszpolgári Cím érmének tervezője és megformázója.

Telki képeslapokat készített, több kiállítása is volt már a Pajtában, többek között karikatúra-sorozatot alkotott a település ismert személyiségeiről, amelyet 2011-ben a Telki Fesztiválon láthatott a nagyérdemű.

2015 decemberében, a "Hónap alkotója" rovatban így írt Pasztircsák Jánosról a helyi újság:

"Pasztircsák János 1945 óta görgeti a lába alatt a földgömböt. A számára legkedvesebb és leggyönyörűbb vár alatt nőtt fel, a Diósgyőri Vasgyár közelében. Ahogyan mondta, ez utóbbi minden józan gondolkodású fiúgyereket arra predesztinált, hogy valamelyik fémipari szakmát tanulja ki, és - apja szavával élve – „azután posztgraduálisan jöhet Ferenc Jóska meg a dualizmusa”. Felmenői férfi ágon mind a Vasgyárban dolgoztak, azaz „Vasgyáriak” voltak, ami akkoriban komoly ragot jelentett.

János azonban 17 évesen Budapestre került, egyedül, mindenféle apanázs nélkül, nem törődve azzal, milyen kalandos út várhat rá. 31 évesen az Iparművészeti Egyetem formatervező szakán találta magát, diplomával a kezében, feleségével az oldalán, kislányával a bölcsőben. Ekkor elmondása alapján elkezdődött a „magadnak tanulsz fiam”: hosszú ideig szabadfoglalkozású designerként dolgozott, emellett volt szerencséje közben a „Kisképző”-ben tanári állást vállalni és egy osztályt végigvinni.

Feleségével még az egyetemi évei alatt találkozott. Larisza a moszkvai textil akadémián tanult, textiltervező szakon és egy akkori diákcsere programnak köszönhetően került Pestre. Azóta együtt vannak és János bevallása szerint minden munkájában nélkülözhetetlen a segítsége - előfordult, hogy a saját munkáját is fel kellett adnia emiatt.

Lányai mára felnőttek, ám ő még a mai napig őriz a fiókjában egy játszóteret, jobban mondva „mászótéri játszókát”, amelynek úgy tűnik, „nem jött el még az ideje”. Pedig szívesen gondol rá, ahogyan a Mammut 2-ben található szökőkútjára is, amely körül nincs olyan perc, hogy ne állnának gyerekek. (Sajnos ma már nem áll ott a szökőkút - a szerk.)

Sokan úgy ismerik, mint karikatúra rajzolót, ám ő nem tartja magát hivatásos karikaturistának. Úgy érzi ugyanis, hogy ha valahová elszegődne e téren, soha többé semmi sem jutna eszébe. Elmondása szerint gyakran hajnaltájban jönnek számára a legjobb ötletek.

Talán sokan tudják, hogy neki köszönhetjük a lassan 10 éve Telkiben átadott, kőből készült 56-os emlékművet a Pajta közelében. Ám ahogy ő mondja, még mindig gyötri a gondolat, hogy nem tudja, mi lesz, ha egyszer nagy lesz."

Fel