• Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +26 920 800
facebook

A valódi fegyverünk a vírus ellen: az elzárkózás


Tisztelt telki polgártársaim, kedves barátaim, ismerőseim!

Telki kis település, korlátozott lehetőségekkel. Mégis elöl járunk a járvánnyal kapcsolatos lépések terén. Mi már akkor járványügyi egyeztetéseket tartottunk és felkészültünk, amikor máshol még bagatellizálták a bajt és az influenzához hasonlították. Aznap, amikor létrejött az országos Operatív Törzs, mi épp intézményi és ellátás-biztonsági egyeztetést tartottunk, és már túl voltunk több egyeztetésen, megszerveztük a védekezés első lépéseit. Amit lehet, megtettünk és megteszünk a járvány fékezéséért. Legelsősorban megértettünk, hogy a hatékony védekezés az embereken múlik.

Mindnyájunkon, külön-külön. Ezért a legfőbb eszközünk a részletekbe menő kommunikáció, hogy mindenki minden ismerettel azonnal tisztában legyen. Dörgedelmes hangú, de üres rendeletek helyett tájékoztatunk és megoldásokat szervezünk a problémákra.

Mindazon információk birtokában, amit ez ideig a járvánnyal összefüggésben megismerhettem, írom ezeket a sorokat. Azért, mert úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy fegyelmezettséget és kitartást kérjek mindenkitől.

Nehéz időkre számítsunk. Ne lazítsunk fegyelmünkön, ne engedjük, hogy a fáradság miatt hibázzunk a kórokozóval folytatott küzdelemben. Láthatatlan ellenséggel kell megküzdeni, nem tudhatjuk, hogy a nagy rendszerbe bekerülő korábbi adatok alapján kiadott tájékoztatás a jelen pillanatban mennyire érvényes. Valószínűleg sokkal több a fertőzött a környezetünkben, mintsem hinnénk, csak tünetmentesek.

Nincs senki, aki képes lenne pontosan megmondani, hogy mi fog következni, nincs senki, aki meg tudná becsülni, hogy milyen pusztítást fog végezni a járvány. Legelőször az emberek életében, egészségében. Majd a gazdaságban, a társadalom működésének egészében.

Jelenleg csak a halottak számáról szólnak a hírek és arról, hogy mennyi az ismert megbetegedettek száma. Arról nem beszélünk, hogy a betegség mennyire megviseli testileg azokat, akiket súlyosabban elkap, ahogy arról sem, hogy mennyire megviseli a betegség a beteget, hozzátartozóit és az egész társadalmat lelkileg. A világ biztonságosságába vetett bizalom megszűnik. Ezzel párhuzamosan megerősödik az egymásra utaltság és az egymásba vetett hit és bizalom.

Az egészségügyi ellátórendszerek a világban, így Hazánkban sincsenek felkészülve ilyen terhelésre. Amíg nincs vakcina – és nincs, még a látóhatáron sincs – addig folyamatos lesz a megbetegedések sora.

Azt sem tudja senki megbecsülni, hogy mi lesz a világjárvány globális gazdasági, politikai következménye. A másodlagos hatások. Hazánkra nézve ez ugyanolyan nagy veszedelem, mint maga a betegség. Senki nem lát tovább a járvány másodlagos hatásainak saját szűk területére gyakorolt, közeljövőbeli hatásánál. Az összeadódó hatásokat, láncreakciókat, harmadlagos következmények hálózatait képtelenség analizálni, túl bonyolult, túl hatalmas összefüggésrendszerről van szó. Annyi bizonyos, hogy rendkívüli következményei lesznek a világjárványnak. A mi életünkben nem történt még ilyen kataklizma.

Mégis hogyan viselkedjünk? Mit csináljunk? Mit ne csináljunk? Hogyan lehet segíteni, javítani a helyzeten?

Ma mindenki ezen gondolkodik. Az élet megállás nélküli folyamatos újraszervezésének idejét éljük. Ezt tekintsük most alapállapotnak és igyekezzünk folyamatosan alkalmazkodni! Azt mondják, az intelligencia egyik legjobb fokmérője az alkalmazkodóképesség. Hogy új problémákhoz, új helyzetekhez mennyire gyorsan vagyunk képesek alkalmazkodni. Hát mutassuk meg, hogy mennyire vagyunk intelligensek!

A járványnak hamarosan a nehezebb szakaszába kerülünk. Sok megbetegedés következik, mindenhol így történt eddig. Számítsunk erre, ne essünk pánikba, ez a járvány természete!

A sok megbetegedés után jön a még több. A holtpont valamikor nyáron lesz. Hogy pontosan mikor, még nem tudjuk, ahogyan azt sem, hogy mennyire lesz súlyos a helyzet.

Súlyos lesz, az biztos, de hogy mennyire, az rajtunk múlik. Ne lazítsunk, ne üljünk fel az országos médiában közölt számadatoknak, mert az soha nem a jelent mutatja, hanem a múltat, amihez képest az aktuális valós veszély – a jelentős mennyiségű lappangó fertőzés miatt – sokkal nagyobb lehet és jelenleg minden bizonnyal sokkal nagyobb is. Ez a tendencia csak a holtpont után fog megváltozni.

Értsük meg, hogy még el sem kezdődött a járvány, ez csak az előszele. Most kell rákapcsolni és kétszeres gondossággal védekezni!

Egy vírus ellen nem sok eszközzel lehet küzdeni. Az egészségügy a betegek gyógyítása révén küzd. Az orvosok, ápolók megfeszítetten dolgoznak, és hivatástudatukat látva így fognak harcolni, amíg csak vége nem lesz a járványnak. Minden tiszteletem az övék. Igazi hősök.

Az ország az eddig megszokott élet teljes újraszervezésén dolgozik. Ez is a vírus elleni harc egy másik formája. Keményen kitartanak az ellátásban, üzemeltetésben dolgozók. Őszinte elismerés illeti a gyógyszertárasokat, bolti eladókat, buszvezetőket, postásokat, pékeket, rendőröket, és mindenki mást is, aki fenntartja világunk működését.

Az országos költségvetés keretei zsugorodnak, az önkormányzatok a védekezéshez forrást nem kapnak, pénzügyi elvonást viszont igen. Ez az önkormányzat számára nehezítést jelent a küzdelemben, de elkerülhetetlen a költségvetési átcsoportosítás.

Harcoljunk mi is, mindannyian!

De hogyan?

Ha nincs vakcina – márpedig nincs – akkor számunkra, egyszerű emberek számára tulajdonképpen egyetlen eszköz marad: az elzárkózás!

Nem segít a maszk, a kesztyű, a mosakodás, ezek csak akkor fontosak, ha valamiért nem tudunk elzárkózni, kénytelenek vagyunk kimozdulni, és ennek következményeit, kockázatait kell csökkenteni.

A valódi fegyverünk mégis: az elzárkózás.

Kérem, hogy ezt gondolják át! Gondolják át, hogy mivel jár a járvány, mit kockáztatnak, mi forog veszélyben! Mert nem csak arra kell gondolni, hogy mi magunk kibírjuk-e a megbetegedést. Sokan kibírják, igen. Meggyógyulnak. Lehet, hogy következmény nélkül átvészelik. De lehet, hogy nem. Túlélik, de betegek maradnak. Ne becsüljék le a vírust!

Nem ijesztgetni akarok. Vagyis, de! Ijesztgetni a valósággal, amit sokan még mindig nem fognak fel teljes egészében.

Ha nagyon gyorsan – azonnal – nem vetjük be mindannyian az egyetlen valódi fegyverünket, akkor igazán csúnya világ jön.

Az emberek minél nagyobb hányadának kell hetekig, hónapokig otthon maradni, és ha lehet, otthonról dolgozni. Ez kell ahhoz, hogy érezhetően és tartósan fékeződjön a kór. Nem megvalósíthatatlan. Gondoljanak arra, hogy a lakosság mekkora százaléka nyugdíjas korú, vagy gyermek és mennyien tudják megoldani az otthonról dolgozást. Együttesen ők sokan vannak. Nekik kell tényleg otthon maradniuk. Ha ők mind otthon maradnak, és a többiek a legkeményebb, leggondosabb odafigyeléssel védekeznek, amikor dolgozni mennek, az elegendő a vírus terjedésének lefékezéséhez. Mert dolgozni kell, működtetni kell a rendszert, hogy legyen élet a járvány után és alatt is. Dolgozni és védekezni egyszerre.

Most az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e erre? Elég okosak, elég szívósak, elég fegyelmezettek vagyunk-e?

Ha igen, az valóságos csoda lenne. Igazi csoda.

Ha sikerül, akkor átvesszük a kontrollt a betegség felett, ha nem, akkor csak követni tudjuk majd az eseményeket anélkül, hogy valódi ráhatásunk lenne. Ne legyen így!

Mindenkit arra kérek, hogy viselkedjen nagyon fegyelmezetten, védekezzen minden eszközzel, tisztasággal, védőeszközökkel, óvatossággal, de legfőként aki csak teheti,

MARADJON OTTHON!

Mindenkit arra kérek, hogy tartsa otthon rokonait, családtagjait, barátait, ismerőseit, ossza meg ezt a kérést bármily módon és úton, hogy minél többen

MARADJANAK OTTHON!

És figyeljenek egymásra, bátorítsák, segítsék egymást!

Köszönöm Önöknek!

Deltai Károly
polgármester, helyi védelmi parancsnok


Friss helyi hírek a koronavírus járvánnyal kapcsolatosan: https://www.telki.hu/index.php/koronavirus

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.